Az interjúban több, a későbbekben fontosnak bizonyuló megjegyzés is található. Egyrészt Hoffmann Rózsa azt az ígéretet tette, hogy leveszik a pedagógusok válláról a fölösleges adminisztrációs terheket. (A változtatások után, különösen a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ 2013. január 1-i létrejöttét követően a pedagógusok az adminisztráció lényeges növekedéséről számoltak be.) A pedagóguskamara létrehozását Hoffmann Rózsa már ekkor előre vetíti, bár még nem kész tervként említi, hanem a kamara szükségességéről szól.
A Magyar Hírlap ekképpen fogalmazott Hoffmann Rózsa véleményéről írva: „Az integrációról szólva felvetette, hogy a problematikus gyerekek átmeneti elkülönítése is szükséges lehet ahhoz, hogy a későbbiekben sikeresen integrálhassák őket”. (Ismeretes, hogy az Európai Unióban érvényes oktatáspolitikai irányelvek rendkívül károsnak ítélik meg a tanulói csoportok elkülönítését. A későbbiekben, elsősorban a nyíregyházi Huszár Telepi Iskolával kapcsolatos események során világossá is vált, hogy az oktatáspolitikai irányítás a szegregáció eszközének alkalmazásától sem riad vissza. Az iskolát a nyíregyházi önkormányzat korábban megszüntette, a legnagyobb részben cigány gyerekek a város több iskolájában elosztva folytathatták tanulmányaikat, majd a 2010-től hatalmon lévő kormány ideje alatt az iskolát újból megnyithatta a Görögkeleti Egyház.
Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások minisztere a szegregációval összefüggésben indult perben még tanúskodást is vállalt a szegregációt megvalósítók mellett, és egy nyilatkozatában „szeretetteljes szegregációról” beszélt.) Az államtitkár asszony itt is megemlítette, hogy az oktatásirányítás a pedagógusok óraszámának csökkentését tervezi. (A későbbiekben valójában a pedagógusok kötelező óraszáma megnövekedett, illetve kötelezővé vált heti 32 órának az intézményben való eltöltése.)