A tankönyvekkel kapcsolatos bizonyos főbb kérdéseket az Orbán kormány jelenlegi ideje alatt először a köznevelési törvény szabályozta 2011 végén. A tankönyvrendelet a részleteket volt hivatott szabályozni. A lényeges változtatásokat már a törvény meghatározta. Így fontos változás volt, hogy a fenntartó meghatározhatja az iskola számára az intézményben használható tankönyveket, taneszközöket.
2013 elejétől a tankönyvfejlesztés, tankönyvkiadás és terjesztés szabályozása állandóan visszatérő feladatot ad a törvényhozásnak és az állami szerveknek. Februárban születik a rendelet, amelyet azonban a miniszter november 26-án módosít. Ám hamarosan ismét egy jelentős változtatás történik: a parlament december 17-én elfogadja a 2001-ben készült tankönyvtörvény helyébe lépő új jogszabályt. Az új törvény konkrét intézkedéseiben lényegesen tovább megy a centralizálásban, mint ameddig a jogalkotás a 2011 végén elfogadott köznevelési törvényben merészkedett. Ezután már az újévben, 2014 márciusában megszületik az új végrehajtási rendelet is. Rövid idő alatt a tankönyvekkel kapcsolatos állami, fenntartói és intézményi feladatokat szabályozó törvények illetve rendeletek rendszere ötször alakul át. A folyamatban a tankönyvekkel kapcsolatos tevékenységek központosítása egyre markánsabbá, radikálisabbá válik.
A 2014 első félévére kialakult helyzet lényege, hogy egy évfolyamon egy tantárgyhoz a tankönyvjegyzék csak két tankönyvet tartalmazhat, a miniszter nyilvános pályázati eljárás keretében kiválaszthat tankönyveket, amelyek automatikusan a jegyzékre kerülnek. A miniszter utasíthatja az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetet tankönyvfejlesztésre, s az így létrejött taneszközökre nem kell alkalmazni a tankönyvvé nyilvánítási eljárást. Ez az eljárásrend a közoktatásért felelős miniszter számára szinte korlátlan lehetőségeket biztosít az iskolákban alkalmazható tankönyvek akár teljes mértékű meghatározására (az OFI-val fejlesztet, nyilvános pályázaton sikeres tankönyvet jelöl ki).